A gímszarvas (Cervus elaphus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó faj. Nemének a típusfaja. Régies elnevezése a rőtvad, ez a német Rotwild (rőt- vagy vörösvad) és az angol Red Deer (rőt vagy vörös szarvas) megfelelője. Magyarország legnagyobb testű kérődző vadfaja, a köznyelvben gyakran szarvasként említik. Hímjét bikának, nőstényét tehénnek, szaporítás előtt ünőnek, szaporulatát bika- vagy ünőborjúnak [...]

Az emu (Dromaius novaehollandiae) a madarak osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe, az emufélék (Dromaiidae) családjába tartozó faj. Egyes rendszerbesorolások szerint a kazuárfélékhez (Casuariidae) tartozik. Ausztrália hivatalos madara, a vörös óriáskenguruval együtt az emu tartja Ausztrália címerpajzsát az ország címerében.[1] Elterjedése, élőhelye Ausztrália füves területeinek, szavannáinak, eukaliptuszerdőinek, bozótosainak lakója. Akár sivatagokban is előfordul, melyeket azonban inkább csak eső után keres fel a hirtelen támadt táplálékbőség kedvéért. A trópusi erdőkből hiányzik. Majdnem egész [...]

A háziszamár (Equus africanus asinus) a lónál kisebb termetű s annál kisebb elterjedtségű, háziasított emlős a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez tartozó lófélék (Equidae) családján belül. A lóval keresztezett hibridje az öszvér. Eredete Brehm szerint a házi szamár a núbiai vagy afrikai vadszamár (Equus africanus) leszármazottja, amit azután háziasítottak. Ezt bizonyítja vállkeresztje és rendszerint csíkozatlan végtagjai. Előfordul azonban, hogy csíkos mustrázat jelenik meg a végtagjain, ez gyakrabban fordul elő a szamaraknál, [...]

A póni szó gyűjtőfogalom, amely általánosságban a kis termetű lovakat jelöli. A pónilovakat kitenyésztésük foka, testrészeik egymáshoz viszonyított aránya, környezethez való viszonyuk és használati értékük alapján különböztetjük meg a faj többi egyedeitől. Méretük szerint olyan lópopulációk, amelyek marmagassága bottal mérve a 148 cm-t sem haladja meg. A nemzetközi pónikongresszus ajánlása alapján a 122 cm marmagasság alatt lévő lovakat a pónikhoz, a 148 cm-nél alacsonyabbakat a kislovakhoz soroljuk. Többféle póni létezik, [...]

A skót-felföldi marha vagy röviden csak skót marha a szarvasmarha egyik ősi típusú fajtája. Skót neve Kyloe. Kialakulása A fajta kialakulási helye Skócia északnyugati része, a Skót felföld vidéke. Ezen kívül a Skóciához tartozó Hebridák szigetein is őshonos fajtának számít. Megjelenése Nagy testű, robusztus felépítésű, hosszú szőrű állat. Marmagassága: 90-110 centiméter körül van. Tömege: 400-900 kilogramm is lehet. Egész testfelépítése a ridegtartáshoz és a hosszú, olykor igen kemény telek átvészeléséhez idomult. A [...]

A közönséges strucc (Struthio camelus) a madarak (Aves) osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe, ezen belül a struccfélék (Struthionidae) családjába tartozó Struth io nem két élő faja közül az egyik. A legnagyobb testű ma is élő madárfaj. Legközelebbi élő rokona a 2014-ig alfajként számon tartott szomáliai strucc (Struthio molybdophanes). Elterjedése A közönséges strucc korábban megtalálható volt az Afrikában a Szahara északi és déli részein, az esőerdőövtől délre fekvő régiókban, Kelet-Afrikában és a [...]

A nandu (Rhea americana, spanyolul: ñandú) a struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe, a nandufélék (Rheidae) családjába tartozó Rhea nem egyetlen faja. Egyes rendszerbesorolások ebbe a nembe sorolják a Darwin-nandut is Rhea pennata néven. Elterjedése, élőhelye Dél-Amerikában Bolívia, Uruguay, Paraguay, Brazília és Argentína nyílt füves térségeinek lakója. Alfajai Rhea americana americana Rhea americana intermedia Rhea americana nobilis Rhea americana araneipes Rhe a americana albescens Megjelenése, felépítése Első pillantásra olyan, mintha kis strucc lenne, [...]

A muflon (Ovis gmelini) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj. Ezt az állatot tartják a házijuh ősének. A hímet kosnak, a nőstényt az első bárányozásig jerkének, utána anyajuhnak, szaporulatát báránynak nevezik. Előfordulása A muflon eredetileg Törökország délkeleti részén, Dél-Örményországban és Dél-Azerbajdzsánban, valamint Észak-Irakban és Iránban fordult elő. Az újkőkorszak idején betelepítették Ciprus szigetre, ahonnan tovább [...]

A kengurufélék (Macropodidae), korábbi nevükön ugróerszényes-félék, az erszényesek (Marsupialia) közé tartozó Diprotodontia rend egy családja. Általánosan jellemző rájuk a rövid mellső és a meghosszabbodott hátsó végtag, valamint a fejlett, előre nyíló erszény. A kengurufélék a száraz puszták legelő állatai, életmódjukat tekintve megfelelnek a más kontinensek száraz szavannáin és sztyeppéin élő patás növényevőknek (antilopok, gazellák és mások). Élnek azonban olyan kengurufélék is, amelyek az erdei életfeltételekhez alkalmazkodtak, mint Queensland és Új-Guinea [...]

A kék páva vagy indiai páva (Pavo cristatus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. Legközelebbi rokona a zöld páva (Pavo muticus). Előfordulása Vadon Dél-Ázsia, ezen belül is India, Banglades, Nepál és Srí Lanka erdeiben él. India nemzeti madara.[1] Nagy Sándor hozta először Európába, ahol hamar elterjedt mint háziállat. Több országba betelepítették. Ma vadon is előfordul a következő területeken: Pakisztán, az Andamán-szigetek, Bahama-szigetek, Kalifornia, [...]

Az alpaka (Vicugna pacos, régebben Lama pacos) egy háziasított, rendkívüli finomságú gyapjáról ismert dél-amerikai teveféle. Legközelebbi rokona és valószínűleg őse a vadon élő vikunya, bár a 2001-es genetikai alapú cáfolatig úgy tartották, hogy a lámához hasonlóan a guanakóból háziasították.[1] Az alpaka gyapja a legfinomabbak közé tartozik a világon.

Előfordulása Szenegáltól Szudán nyugati részéig és Dél-Afrikától Kelet-Afrikáig a szavannákon fordul elő. Alfajai A közön séges lantszarvú antilop alfajinak száma és a fajon belül az egyes populációk egymáshoz viszonyított helyzetének értékelésen nem teljesen egységes. A faj nagy elterjedési területén belül hagyományosan az alábbi alfajokat szokás megkülönböztetni: Jimela (Damaliscus lunatus jimela) Matschie, 1892 – Kelet-Afrikában, a kelet-afrikai tavak vidékén él Korrigum-tehénantilop (Damaliscus lunatus korrigum) Ogilby, 1836 – Nyugat-Afrika szavannáin él[1] Szasszabi [...]

A zebra fekete alapon fehér csíkos. Ezt onnan lehet tudni, hogy az állat bokájánál, orrán, sörényén és farkán fekete az alapszín.[1] Ezek a fejen, a nyakon és a törzsön függőlegesek, míg az állat farán és lábain vízszintesek. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket a fekete-fehér csíkozás miatt nevezik zebrának. A zoológusok szerint a csíkok az álcázást szolgálják. Ez többféleképpen is elképzelhető. A csíkok segíthetnek a zebrának elrejtőzni a fűben. Elsőre ez nem hangzik [...]

  Az egypúpú teve eredetileg az Arab-félsziget, Dél-Ázsia és Törökország sivatagainak, félsivatagainak és száraz pusztaságainak volt lakója. Háziasításának első bizonyítékai mintegy 4000 évesek, és Abu-Dzabi mellett egy szigeten bukkantak rájuk – a teve ideje azonban csak később jött el. Háziasítása az arabok történetének fontos állomása volt, mert a mostoha körülményeket jól bíró állat kiváló nyersanyagforrásnak és teherhordónak bizonyult. Az arabság a háziasított tevék elterjedésének köszönhetően törhetett ki izolációjából, és juthatott [...]

Eredeti elterjedési területe Közép-Kazahsztántól Dél-Mongólián és Északnyugat-Kínán át a Sárga-folyó nagy ívéig húzódik. Az i. e. 3. évezredben háziasítani kezdték. Teherhordásra és más munkákra Ázsia sok részén használják, háziasított állományát 2,5 millió példányra becsülik. Kis-Ázsiától Mandzsúriáig megtalálható. Északi irányban egészen Omszkig megtalálható. A vadon élő populációkat a vadászat megritkította. A 19. században elterjedési területük nyugati részén kihalt, és az 1920-as években keleten is nagymértékben csökkent a népessége. 2003-ban az IUCN [...]

A láma a dél-amerikai tevefélék 4 faja közül a legismertebb. Valószínű, hogy a guanakó volt a láma vadon élő őse. Természetes környezetükben Dél-Amerika bokros, füves területein, Peru déli részétől Bolívia nyugati feléig terjedtek el, illetve Argentína északnyugati részétől Chile északkeleti feléig. A Dél-Amerikában élő lámák számát 3,7 millióra becsülik. Kizárólag háziasított egyedek élnek itt, az emberek teherhordásra használják őket, bár a technika térhódításával ez a szerepük lecsökkent, és inkább húsáért, [...]