A zebra fekete alapon fehér csíkos. Ezt onnan lehet tudni, hogy az állat bokájánál, orrán, sörényén és farkán fekete az alapszín.^[1] Ezek a fejen, a nyakon és a törzsön függőlegesek, míg az állat farán és lábain vízszintesek. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket a fekete-fehér csíkozás miatt nevezik zebrának.

A zoológusok szerint a csíkok az álcázást szolgálják. Ez többféleképpen is elképzelhető. A csíkok segíthetnek a zebrának elrejtőzni a fűben. Elsőre ez nem hangzik hihetőnek, hiszen a fű nem fekete-fehér, de mégis van értelme, hiszen a zebra elsődleges ragadozója, az oroszlán színvak. Egy magas fűben álló, mozdulatlan zebra gyakorl

atilag észrevehetetlen egy oroszlán számára. Viszont a zebrák többnyire ménesekben járnak, és ritkán magányosak, az álcázás másik módja a ragadozó összezavarása: néhány szorosan egymás mellett álló vagy mozgó zebra az oroszlán szemében egyetlen, jókora állatnak tűnik, így nehezebben tud kiszemelni magának egyetlen áldozatot.^[2]

A csíkok emellett a társas viselkedésben is szerepet játszhatnak, a mintázatban található apró eltérések az egyedek elkülönítését szolgálják.

Egy újabb, kísérletekkel igazolt elképzelés szerint a megtévesztő mintázat a vérszívó cecelégy és a bögöly látását is megzavarja.^[3] További elméletek szerint a csíkok a zebrák bőrében található zsír mintázatával függnek össze, az állat hőszabályozásában játszanak szerepet, vagy a csíkozás sérülések miatt létrejövő szabálytalanságai segítenek a potenciális párzótársaknak felmérni az állat rátermettségét.

Fajok

Az alföldi zebra (Equus quagga, hivatalosan Equus burchelli) a legelterjedtebb. Tizenkét alfaja él Dél- és Kelet-Afrikában. Ennek alfajai a közönséges zebra, a dauw, a Burchell-zebra (Equus quagga burchelli) és a kihalt kvagga (Equus quagga quagga) is.

Délnyugat-Afrikában él a hegyi zebra (Equus zebra). Bőre fényes, hastájéka fehér és csíkjai keskenyebbek, mint az alföldi zebráé. Két alfaja van; veszélyeztetett.

A Grévy-zebra (Equus grevyi) a legnagyobb testméretű egyedekből álló zebra faj. Egyenes sörénye és hosszú, keskeny feje öszvérszerűvé teszi megjelenését. Etiópia, Szomália és Észak-Kenya félszáraz füves vidékén él. Egyike napjaink legritkább zebrafajainak; veszélyeztetett.

Bár a zebrafajok előfordulási területei fedik egymást, nem kereszteződnek. Ez még akkor is igaz volt, amikor az alföldi zebra kvagga és a burchelli alfajai ugyanazon a területen osztoztak. Dorcas McClintock „A Natural History Of Zebras” című művében írta, hogy a Grévy-zebrának 46 kromoszómája van; az alföldi zebrának 44, a hegyi zebrának 32. Fogságban az alföldi zebrák kereszteződnek a hegyi zebrákkal. A hibrid csikóknak nincs lebernyegük és felismerhetőek rajtuk az alföldi zebrák jellegzetesen nagyobb fülei és hátsó felük mintázata. A Grévy-zebra mén és a hegyi zebra kanca keresztezése általában elvetéléssel végződik.