A láma a dél-amerikai tevefélék 4 faja közül a legismertebb. Valószínű, hogy a guanakó volt a láma vadon élő őse. Természetes környezetükben Dél-Amerika bokros, füves területein, Peru déli részétől Bolívia nyugati feléig terjedtek el, illetve Argentína északnyugati részétől Chile északkeleti feléig. A Dél-Amerikában élő lámák számát 3,7 millióra becsülik. Kizárólag háziasított egyedek élnek itt, az emberek teherhordásra használják őket, bár a technika térhódításával ez a szerepük lecsökkent, és inkább húsáért, gyapjáért tartják. Napjainkban a korábbi időkhöz képest kevésbé elterjedt háziállat.

A régészeti leletek és a DNS elemzések szerint több helyen egymástól függetlenül kezdték háziasítani.^[2] A legkorábbi leletek Punából kerültek elő 3200 méter magasságból, és 5000 évesek.^[3] A háziasításra a nagyobb testméret, a sok nagyon fiatal állat és a településekhez való közelség utal.^[4] Mivel az újvilági tevefélék mind kereszteződhetnek egymással, ezért keveredtek is, amit a DNS elemzése is kimutatott. Régebben azért is keresztezték az alpakával, hogy egyesítsék a két faj előnyös tulajdonságait.^[3]

Minden andoki civilizáció tartotta, főként teherhordásra. Erre a célra nem is háziasítottak más állatot. Gyapját is hasznosították, de ez kevésbé volt értékes, mint az alpakáé. Emellett az indiánok az összes testrészét hasznosították: húsát megették, zsírjával világítottak, trágyájával tüzeltek, bőréből különféle használati tárgyakat készítettek. A mocsék gyakran helyeztek lámákat vagy lámahúst vezetőik sírjára, áldozatként vagy a másvilágra félretett élelemként.^[5] Kerámiáikon élethűen ábrázolták ezeket az állatokat. Az inka birodalomban már nagy hagyománya volt a lámatenyésztésnek. A nemesség számára a láma szimbolikus fontossággal bírt. Halottaikat égetett lámafigurákkal temették el.^[6] Isteneik közül Urcuchillayt foltos láma alakjában ábrázolták.^[7] Alex Chepstow-Lusty szerint a láma trágyája tette lehetővé a földművelést.^[8] A gyarmatosítás előtt tíz millió lámát tartottak a birodalomban és a vazallus államokban.

A spanyol hódítást követő száz év alatt számuk a tizedére csökkent, mivel a birkák és a lovak miatt sokat veszített fontosságából.^[3] A gyarmati időszakban ércet szállítottak a bányákból.^[9] Gregory de Bolivar becslései szerint az ő idejében 300 ezer lámát használtak egyedül a Potosí bánya kincseinek szállítására. Juan Ignacio Molina szerint a holland Joris van Spilbergen kapitány 1614-ben megfigyelte, amint a mapucsék chilihuequeket használnak igásállatként. Ezek valószínűleg a láma egy fajtája voltak.^[10]