Az alpaka (Vicugna pacos, régebben Lama pacos) egy háziasított, rendkívüli finomságú gyapjáról ismert dél-amerikai teveféle. Legközelebbi rokona és valószínűleg őse a vadon élő vikunya, bár a 2001-es genetikai alapú cáfolatig úgy tartották, hogy a lámához hasonlóan a guanakóból háziasították.[1] Az alpaka gyapja a legfinomabbak közé tartozik a világon.

Előfordulása Szenegáltól Szudán nyugati részéig és Dél-Afrikától Kelet-Afrikáig a szavannákon fordul elő. Alfajai A közön séges lantszarvú antilop alfajinak száma és a fajon belül az egyes populációk egymáshoz viszonyított helyzetének értékelésen nem teljesen egységes. A faj nagy elterjedési területén belül hagyományosan az alábbi alfajokat szokás megkülönböztetni: Jimela (Damaliscus lunatus jimela) Matschie, 1892 – Kelet-Afrikában, a kelet-afrikai tavak vidékén él Korrigum-tehénantilop (Damaliscus lunatus korrigum) Ogilby, 1836 – Nyugat-Afrika szavannáin él[1] Szasszabi (Damaliscus lunatus lunatus) (Burchell, 1824) – Dél-Afrika[1] Tiang (Damaliscus lunatus tiang) (Heuglin, 1863) – Csád és a Közép-afrikai Köztársaság területén él[1] Topi (Damaliscus lunatus topi) Blaine, 1914 – Kelet-Afrika szavannáin él, [...]

A zebra fekete alapon fehér csíkos. Ezt onnan lehet tudni, hogy az állat bokájánál, orrán, sörényén és farkán fekete az alapszín.[1] Ezek a fejen, a nyakon és a törzsön függőlegesek, míg az állat farán és lábain vízszintesek. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket a fekete-fehér csíkozás miatt nevezik zebrának. A zoológusok szerint a csíkok az álcázást szolgálják. Ez többféleképpen is elképzelhető. A csíkok segíthetnek a zebrának elrejtőzni a fűben. Elsőre ez nem hangzik hihetőnek, hiszen a fű nem fekete-fehér, de mégis van értelme, hiszen a zebra elsődleges ragadozója, az oroszlán színvak. Egy magas fűben álló, mozdulatlan zebra gyakorl atilag észrevehetetlen egy oroszlán számára. Viszont [...]